Előhírnök és Keresztelő János apja főpap volt. Vajon ő miért nem a templomi szolgálatot választotta? Talán kiábrándult a formalizált vallási életből, azért vonult a pusztába. Emigrált  a vallásból, mert nem formákat keresett, hanem igazságot. A pusztába kiáltó szó volt, noha mégis sokan meghallották ezt a szót. Azt kiáltotta, hogy forduljatok meg, forduljatok a jövő felé. Ne folytassátok az öncsalást, szakítsatok az elvtelen konformizmussal. Hagyjátok magatok mögött a hamisságot. Nem épített közösséget, a vízbemerülésnél ő csak egy tanú volt, az őszinte szándék megszületésének tanúja. Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy buddhista szerzetes tanúként van jelen, amikor a tanítvány menedéket vesz a tudat tiszta természetében. Nem ígért sikeresebb életet senkinek sem. Nem volt motivációs tréner. Nem vájkált senki múltjában, nem volt pszichoanalitikus. Az ő élete sem volt egy sikertörténet. Börtönben halt meg, miközben unokatestvérhez szegődött több tanítványa.Tisztelte a nép, de senki nem védte meg a zsarnok aljasságától. Nem szervezett maga köré olyan mozgalmat, amelynek vezére akart volna lenni. Mégis, ha a szellemi világosságról beszélünk, az emberiség egyik legnagyobb alakját látjuk benne. Egy határvonalon áll ő,de ez a határ nem a zsidóság és a hellenizmus, nem a zsidóság és a későbbi kereszténység között húzódik. Ez a határ nem kultúrák között húzódik, hanem a tudat sötétsége és a világosság között. Személye népek és vallások fölé magasodik.

A kép középpontjában az újszülött Jánost Mária tartja karjaiban. Mária nagynénje volt Erzsébet, János anyja. Mária ekkor már várandós volt...